A küldetés /The mission/

Nem tudom pontosan mennyi órát sikerült végigaludnom, de hosszú idő óta nem voltam ennyire kipihent. Furcsálltam is, hogy Junior nem sírt de amikor felé fordultam láttam, hogy
ugyanolyan békésen durmolt, mint amikor letettem. Mikor próbáltam volna felkelni, valami nehéz dolog visszafogott. Csak akkor láttam, hogy Arden a karjait körbefonta
körülöttem és fél fejével a vállamon alszik.

Jobb ötlet híján orrbavágtam, hogy felébredjen. Kérdő tekintettel meredt rám, miközben a fájó orrát fogdosta, de szólni nem szólt egy szót sem. Miután elrendeztük magunkat, 
megjelent a főnöknő - akinek még mindig nem tudom a nevét - egy másik csajjal az oldalán, hogy majd amíg mi kint vagyunk addig ő fog vigyázni Juniorra. Nehezen bólintottam rá
a dologra, de mivel sürgetett az idő, így nem tehettem mást. Ardennel és a tegnapi örjöngővel együtt megindultunk vissza a városba.

A Társ /The Comrade/

A beszélgetés után Arden elkísért a kis lakrészébe, ahol a hozott és meglepően jól bélelt takarókból csinált egy második ágyat, valamint egy kis külön alvórészt
Junior számára. Boldogan gőgicsélt, amikor megérezte a puha és meleg anyagot. Rekord idő alatt el is nyomta az álom.

Nem tudom miért - talán ösztönösen -, de egy halvány kis mosolyt éreztem kirajzolódni az elém táruló kép láttán. A velem lévő férfi sokkal szelídebben mosolyog és
betakarja a kicsit.

Minden egyben /Ace of All/

Hajnalodott, mikor elértük az egyik metrómegállót. A nő ment le először, utána mi Juniorral és a két férfi zárta a sort. A pislákoló fények ellenére jól belehetett látni a területet,
ami sok kis folyosó után egy nagyobb térben összpontosult, ahol még legalább húsz ember volt jelen. Férfiak, nők és gyerekek egyaránt. Minden tekintet ránk szegeződött.
Én idegesen meneteltem tovább, de Junior láthatóan élvezte a figyelmet, amit kap.

Találkozások (Encounters)

Kora délutánra sikerült megközelíteni a tábort, de...itt valami nincsen rendben...

Túl nagy a csend.

Elkezdek mászni az egyik biztonságosnak mondható falon, majd mikor felérek a tetejére...azzal kell szembesülnöm, hogy k*ára rábasztunk. Én is meg Junior is.
A tábor teljesen romokban, alul egy bulldózer és egy ezüsthátú versengenek egy tetemért. Valószínűleg nem csak ők voltak még, de mivel talán még ez a két
típus számít a legfélelmetesebbnek, így a többit sikeresen elüldözték.

Babysitter

Hát...kellet pár perc, hogy letudjak nyugodni. A gyerek is szerencsére megnyugodott, és már inkább csak kontrolálatlanul gagyog. A mellette lévő táskában csodák
csodájára volt bébitápszer és jó állapotban. Ez szép! az ilyen kincsek igazi ritkaságszámba mennek manapság. 

Mit csináljak?! /What Should I DO?!/

Kabátkeresési küldetés sikerrel zárult. Bár nem olyan szép fekete, mint az előző volt (egy sötétbarnát sikerült kifognom), de ez is megteszi. Legalább tiszta
és csak dohos szagot áraszt. Az épület feletti lakásban pedig sikerült szembekerülnöm egy gyerekkel. Pontosabban ugye a mutáns verziójával. 

Metró /Subway/

A mai nap eléggé szemét voltam. Történt ugyanis, hogy....hát összeaa kadtam pár másik túlélővel. Éppen a Bailey-park szélén próbáltam levágni az utat a metrólejáró
felé, de a amikor már éppen fordultam volna be, egy lövedék csapódott be mellém a falba. A szemét mocskok az egyik közli dombon bújtak el, és onnan próbáltak meg
kilőni. Hát, ez ma nem a szerencsenapotok.